Egyrészt folytatódott városi német és a zsidó lakosság asszimilációja. Másrészt a szülőhelyét elhagyó népességnek csak egy része vándorolt ki az országból, másik része a városokba, elsősorban Budapestre költözött.
Levéltári források és korabeli műhelymunkák archív fotográfiái alapján igazoltam a marosvásárhelyi ipari szakiskola jelentőségét a város 20. századi építészeti fellendülésében (Marosvásárhely 1892–1902. A felkészülés évtizede. Ars Hungarica 1. (2021). pp. 5–29). 3. Magyarország társadalma a dualizmus korában (érettségi tételek) - SuliHáló.hu. kép: Elkészült kőfaragványok raktáron a székelyudvarhelyi kő- és agyagipari szakiskola raktárában 1905 körül A székelyudvarhelyi ipari szakiskola kapcsán felmértem a szakiskolában készült kőfaragó emlékeket a városban és környékén, sikerült azonosítani egy 2014-es ásatáson előkerült kőfaragó mintagyűjteményt. A többi erdélyi szakiskolával összevetve egyértelművé vált, hogy a székelyudvarhelyi iskolához kötődően maradtak fenn számban és sokrétűségében ehhez a székelyföldi szakiskolával kapcsolatban források: elkészült műhelymunkák és minták mellett egy páratlanul gazdag archív fotográfiai anyag, valamint az iskola működését dokumentáló anyakönyvek teljessége. Ezen máshol már elpusztult forráscsoport alapján lehetővé vált a szakiskola monarchia-korabeli történetének feldolgozása.
Legszűkebb rétegük a gazdag parasztság kb. 50-200 hold földdel rendelkezett. Ők voltak a falu irányítói, pl. : kisbírók voltak. Bérmunkásokat alkalmaztak, a hasznot újra beforgatták és vállalkozásokba kezdtek. Modernizált lakásokban, házakban éltek, cserepes fedővel, fa padlóval, üveges ablakokkal. Gyermekeiket tanítatták. A középbirtokosok kb. 11-40 hold földel rendelkeztek. Ez a földmennyiség az éves ellátáshoz elég volt. Bérmunkásokat nem alkalmaztak, a földet a családtagok művelték, s a megtermelt hasznot általában eladták. A kisbirtokos parasztok 10 holdnál kevesebb földdel rendelkeztek. Gyakran vállaltak bérmunkát, pl. : állami beruházásokon (vasútépítés, folyószabályozás-kubikos). A dualizmus korának társadalma -. A birtokaprózódás elkerülése érdekében a gyerekvállalás tekintetében gyakori volt az egykézés. A teljes társadalom majd 1/4-ét tették ki a birtoktalan parasztok (agrárproletár). Sem most, sem '48-ban nem rendelkeztek földdel. Gyakran vállaltak bármunkát állami beruházásokon. Ők volt a kubikusok, illetve a nyári idénymunkát vállaló summások.
Másrészt olyan műalkotások kerültek bemutatásra, amelyek a modern és kortárs művészetnek a művészeti örökséghez való folyamatosan változó viszonyát jelzik, a kiállító művészek között a 20–21. századi erdélyi képzőművészet olyan jeles alkotói mellett mint Corneliu Baba, Victor Ciato, Sorin Dumitrescu, Eugen Gâscă, Kádár Tibor, a kolozsvári iskolák gipsz- és rajzgyűjteményeit is első alkalommal mutattuk be a nagyközönségnek. Ipari fejlődés a dualizmus korában by Nikolett Laky. Az iskolai és így az ipariskolai oktatásban felhasznált modellek kortárs művészeti recepciójának, értelmezésének fontos mozzanata volt ahogy a román kortárs művészet kiemelkedő alkotója, Ciprian Mureșan (1977) reflektált a történeti anyagra. 2. kép: A marosvásárhelyi szakiskolában készült kovácsoltvas kerítések az iskola udvarán 1900 körül Marosváráshelyen emellett feltártam és azonosítottam egy 107 tételes egykori szakiskolai tárgyanyagot a Maros Megyei Múzeum Történeti Osztályában. Emellett az egykori iparmúzeum épületének bejárásakor a padláson azonosítottam az intézmény nyitókiállításának egyik elfeledett installációját, valamint az egykor a múzeumépület előcsarnokában elhelyezett magyar királyok galériájának néhány szobortöredékét.
A korszak fővároson és a mai Magyarország területén kívüli ipari, iparművészeti szakképzéshez kapcsolódó tárgyi emlékanyagának és forrásainak feltárása ezért alapvetően járulhat hozzá a korszak magyar iparművészetéről alkotott tudományos ismeretek bővítéséhez, a jelenlegi tudásunk árnyalásához. 1. kép: A kolozsvári iparmúzeum egyik kiállítási terme, 1914 körül Kolozsváron sikerült azonosítani a szakiskolai oktatásban használt mintagyűjtemények egy részét a Néprajzi Múzeum gyűjteményében, valamint a szakiskolához készült építészeti terveket a Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában. A kolozsvári iskola mintagyűjteményének jellegét az iskolai évkönyvek alapján lehetett meghatározni, ezek Kolozsváron nem maradtak fent, de nagy részükhöz hasonló tárgyakat sikerült azonosítani az egykori Marosvásárhelyi Székelyföldi Iparmúzeum fennmaradt anyagában (ma a Maros Megyei Múzeum Történeti Osztályán). A város mai oktatási intézményeiben az egykori ipari szakiskolai évkönyvek leírásaiban szereplő – azóta is lappangó – tárgyakhoz hasonlókat sikerült azonosítani: három olyan tárgycsoport került elő, amelyek mennyiségükben és minőségükben is kitűnnek a korszak oktatási mintagyűjteményei közül, és egykori polgári iskolai használatuk ellenére alkalmasak a szakiskolai oktatási gyakorlat értelmezésére, illusztrálására.