Egyfelől: profetikus. Másfelől: mi okból a nihilbe futó bánat? Pécsi Sándor maga ad rá választ a júliusi bejegyzés lezárásában: Na és a végén, most bevallhatod Pécsi, hogy az egész keserűséget az váltotta ki benned, hogy Apáthy azt mondta, hogy nincs ütemérzéked, s ma elvesztettél 4 biliárdpartit. Pécsi Sándor korai szerepeiből ma már semmi sem látható, ahogy a későbbiek is ritkásan rögzítettek. Naplójának sorai, az érzelmi, gondolati hullámzások sajátos akusztikája máig kirajzolják azt, ami a színész legfőbb munkaeszköze, hangszere: az idegrendszerét. Olyan minőségében: egy Stradivarius. Kopaszodó, zömök fiatalember Pécsi Sándor 1922. március 22-én született Sajószentpéteren, Péchyként. Vezetéknevét később maga egyszerűsítette, eltartva magától nemesi ősét, Emerich Péchyt, aki a Habsburgok pártjára állt Kossuth ellenében. Édesapja, ugyancsak Sándor, már üveggyári vas- és fémesztergályos volt. Édesanyja, Szalay Margit üveggyári munkás. A világválság küszöbén, a szülők anyagi gondjai között Borsod-Abaúj-Zemplén megye több községében is megfordult a család.
Elem: Én megőrülnék, elviselhetetlen lenne számomra az élet, ha bármi mással kéne foglalkoznom, mint a színészettel. Egyáltalán, a művészet az elemem. Nekem sajnos nincs máshoz kifejezési készségem, pedig az írásművészetet és a zenét tartom a legnagyszerűbb csodának a földön. Szent péter esernyője / Törőcsik Mari, Pécsi Sándor A színészet: Varázslat. Sámánkodás. Minden előadáson a színész meg a közönség együttesen teremt valami olyan soha-nem volt, soha-nem-lesz hangulatot, közeget, amelyben az író mondanivalója eljut az egyik résztvevőtől a másikig. A színész naponta szüli újjá a színpadi alakot. S bár ugyanaz a szöveg, ugyanaz a hangszerelés, az intonáció mindig a közönségtől függ. Eddie Carbone: Eddie Carbone volt életem egyik legnagyobb győzelme. Hogy miért? Mert önmagamat sikerült legyűrnöm, a magam manírjaitól sikerült megszabadulnom. Persze mindezt főként Ádám Ottó rendezői segítségének köszönhetem leginkább. Én ugyanis afféle higanyember vagyok, és sokkal könnyebb feladat számomra, ha olyan figurát kell megformálnom, aki folytonosan izeg mozog, lármás, robbanó temperamentum.
Mindig körülvettük őt és magyaráztuk, hogy jó lesz Sanyika. Sírt, tombolt, őrjöngött, hogy ő milyen tehetségtelen, aztán a premieren egyszerre csak kiderült, hogy mégiscsak nagy színész. " (Tolnay Klári) "Színész és komédiás? A komédiás is színész, de nem minden színész komédiás. A színész lejátszik, eljátszik egy szerepet, hatnak rá művészi divatok, a komédiás azonban mindig önmaga zabolátlan játékkedvét, tetszenivágyását, gyermeki báját viszi színpadra. A színész lehet korszerű vagy modern, a komédiás azonban az örök ripacsság ősi, céhbeli, mesterségbeliségét, plebejus tiszteletlenségét képviseli. Pécsi Sándor nagy komédiás volt. " (Molnár Gál Péter) "Mindig nyugtatott és nevetett: "Nem kell felizgatni magad semmin és senkin, az emberek nem rosszak"" – és legyintett egyet. Ezt hallom azóta, hogy nincs többé… Csak derűs dolgok jutnak eszembe róla. És most, hogy elment, jövök rá, hogy az egyetlen ember volt eddigi pályámo, akivel soha nem vesztem össze, még csak nem is vitatkoztunk soha.
Pécsi Sándor a Magyar Rádió 20-as stúdiójában 1962-ben (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán) Uram, nem az orromért szeretnek éngemet a nők – Szilvay professzort így fegyverzi le a magát Liliomfinak álcázott Szellemfi, majd kackiásan megigazítja lecsúszott nadrágját. Vérbő tréfák nagy étvágyú mestere ez a bájos ripacs, a Szigligeti-féle vándorkomédiás, akinek képe örökre összeforrott Pécsi Sándoréval. Pécsi mindig ki akart lógni a sorból, különb vágyott lenni másoknál. Egy kilencéves korában kapott anyai pofon után határozta el: kitör a kispolgári közegből. Tizennégy éves koráig református papnak készült, de ekkor rádöbbent, a színház a valódi útja. Döntését azonban elhallgatta szülei előtt, mert tudta, úgyis elutasításra találna. A gimnáziumot követően szülei kedvéért iratkozott be a budapesti jogi karra, de két szemeszter után otthagyta az egyetemet. "Rendezőgyakornok lettem a filmgyárban. Filmrendező! Ez már másképp hangzott a családban, hiszen azt mindenki tudta, hogy egy filmes száz meg száz embernek parancsol.
Pécsi Sándor életrajza Pécsi Sándor 1922. március 18- án született Sajószentpéteren. Édesapja Péchy Sándor, üveggyári vas- és fémesztergályos, édesanyja Szalay Margit üveggyári munkás. A Sajószentpéteri Református Nagytemplomban keresztelték meg szülei. Diákként nyolc évig a Sárospataki Református Kollégiumban tanult és nem sokon múlott, hogy nem lett református lelkész belőle, mert tizennégy éves koráig papnak készült. A sárospataki református gimnáziumban érettségizett. Szülei kedvéért a budapesti tudományegyetem jogi karára iratkozott be, ahol egy évet töltött, aztán jelentkezett a Színiakadémiára, ahová nyomban felvették. Diplomáját 1944 -ben kapta meg, ezután Sátoraljaújhelyre, majd Szombathelyre szerződött. Szombathelyen nem is szerepelt, mert megkapta a behívóparancsot. A katonaságtól hamar megszökött és a 2. Világháború végéig bujkált. Az 1945-46 -os évadban már Miskolchoz kötötte a szerződése. A kezdő színész fizetése ennivalóra is alig volt elég. Kereskedők, tehetősebb polgárok, vendéglősök hívják meg időnként kosztosnak.
Ezek, a központi előírástól eltérő pénzek, értékpapírok is bírhatnak... Kapcsolódó top 10 keresés és márka
A cikk elkészítésében a Meiszter Rita által szerkesztett FŐMTERV 70 című kiadvány volt a segítségünkre. Írta: Zubreczki Dávid | Képszerkesztő: Virágvölgyi István A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: Gyere be a zöldbe! Mar 12, 2022 Növények a nagyvárosban Budapest zöldje – ezt mutatja a sok kép, az archív fotók. Illetve dehogy: épületeket mutatnak, szép vagy ócska házakat, templomokat, meg embereket, akik itt laktak vagy ide látogattak, és még esetleg néhány fát, bokrot, virágot. Szinte soha nem a fa, virág, bokor miatt készül a kép, és ritka az, ha ezekre csodálkozik rá a képeket nézegető. Sőt: ritka az, ha egy város kapcsán eszünkbe jut egyáltalán, hogy ott vannak növények is, velünk élők. Írta: Viczián Zsófia | Képszerkesztő: Virágvölgyi István A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: