Nagyjából két vagy három éves lehettem, mikor először ültem motoron. Egy kék Simson volt az, bár ezt csak fénykép tanúsítja, mivel az akkori emlékeim még eléggé halványak. Aztán időugrás és valahol a tini éveim közepén Édesapám hazaállított egy Honda chopperrel (akkor még nem tudtam milyen típus, ne kövezzetek meg). No nem megvette, csak nyárra kölcsön kapta egy gyerekkori barátjától, így velem a háta mögött motorral csapattunk le egész Balatonboglárig, amit Édesanyám a kocsiból aggódva konstatált. Azonban az aggodalom elsősorban annak a hihetetlen lelkesedésnek és örömnek szólt, amit az arcomon látott (igen még zárt bukóban is). „Kinek kellek majd három gyerekkel?” - Igaz történet egy fiatal nőről. Tudta, hogy innentől vége a nyugodt éveknek, mert Jóapám bizony megfertőzött. Újabb atomvillanás után már huszonévesen feszítettem az akkori párom mögött, majd jött a keresztkérdés: Nem kéne neked egy robogó? Először ment a tiltakozás részemről, mert hát "jó nekem ott a hátsó ülésen", de a bogár olyan mélyen beleült a fülembe, hogy végül engedtem a kísértésnek és lett egy Aprilia Rally 50 motorom december kellős közepén.
Elutazik az anyjához vidékre. Napok múlva jön haza. Forrás: Getty Images Tudtam, hogy a tűzzel játszom, de elborított a primér szexuális vágy. Győzködtem magam, hogy nem olyan rossz az, amit csinálok. Dzsenifer kezdte. Elvette tőlem a férjemet, én csak visszaveszem picit, játszadozom vele, aztán úgyis visszaszolgáltatom. Van ilyen. Lám, Hollywood is megmondta. Bocsánatos bűn, a végén minden jóra fordul. Elmentem tehát a partira. Jól kicsíptem magam, amit Kari elismerő bólintással nyugtázott. Érdekes este volt. Beszélgettem a barátainkkal, nagyokat kacagtam, olasz bort ittam, cigiztem, pedig leszoktam vagy tíz éve. Kari mindenhova követett, mint egy hűséges fegyverhordozó. Többen is észrevették, mi van köztünk, nem egy cinkos pillantást elkaptam. Éjfél körül együtt indultunk haza. Kari felajánlotta, hogy elkísér, majd egy kapualjban egymásnak estünk, mint a tinédzserek. Három éves lettem sleep berlin. Mivel Abi a pasijánál aludt, logikus volt, hogy a régi hálószobánkban landolunk. Fergeteges éjszaka volt, úgy éreztük magunkat, mint diákkorunkban, amikor a kollégiumi szobámba loptam be Karit titokban.
Biztosan kell majd egy bulit rendezni, de konkrét terveink még nincsenek. Egy bizonyos, a meglepetés bulikat nem szeretjük. Mit csinál szívesen szabadidejében? Mivel egy éve újra van kutyánk, megszűntek az ágyban lustálkodós délelőttök, minden reggel hétkor kelünk, és visszük sétálni. Egy erdő szélén lakunk, így testileg is karban tartjuk magunkat a sétákkal., nem érzem a lassan hetvenhárom évemet. Gyakran olvasok szépirodalmat, a történelmi, földrajzi témák is érdekelnek, igyekszem tájékozódni, naprakésznek lenni a világ dolgaival kapcsolatban, és ha tehetem, az unokámmal is töltök időt. Sokoldalú művész, de a közönségnek örök Vili bácsi marad, akihez 23 évig jártunk "vendégségbe" a Mátyás király térre / Fotó: RTL Klub Gyakran látogatja az unokája? Kéthetente van nálunk, ilyenkor a nejem elkényezteti, mert mint mondta, ő már nem akar nevelni. Három éves letter rien. Kilencéves elmúlt, már felnéz rám, látja, hogy azért valaki a nagyapja és az apja is. Sokat nyomkodja azt a nyavalyás tabletet, ebből még nem derült ki, hogy mi akar lenni, de még bármi lehet belőle, mert szerencsére kitűnő tanuló.
De nem sikerült. Hiába volt pénzem és szerelmem, a bensőmben tovább tátongott az űr, amit előbb-utóbb megint anyaggal kellett kitölteni. Persze gyorsan lebuktam. Állandósultak a veszekedések, a feleségem pedig egy idő után nem bírta tovább, és elhagyott. Lelkileg teljesen a padlóra kerültem. Olyan vagyok, mint az apám, gondoltam kétségbeesetten, megbuktam nemcsak emberként, de férjként is. Volt egy panellakásom és valamennyi pénzem, és miután csak nem akart véget érni a magányos rémálom, lassú, módszeres önpusztításba fogtam. Nem találkoztam senkivel, hónapokig alig mozdultam ki a lakásból. Három éves letter rien que ca. Mindent eladogattam, kölcsönöket vettem fel, belevetettem magam a drogba, a piába, a szerencsejátékba. Forrás: GettyImages/Rez-Art Végül elvesztettem a lakást is, és az utcára kerültem. Három évet töltöttem odakint. Rettenetes volt. Lefogytam, a tudatom beszűkült, hallucináltam, pszichiátriára kerültem, gyógyszerekkel rendbe raktak, aztán újra utca, drog, hallucináció, pszichiátria, öt hét zárt osztály.
Alekszandr Dolgopolov egykor a világ harmadik legjobb teniszezője volt. 2011-ben negyeddöntős az Australian Openen, nyert három ATP-tornát, és hétmillió dollárt keresve hivatalosan tavaly vonult vissza. A 33 éves, kijevi születésű sportoló most csatlakozott hazája seregéhez, hogy megvédje Ukrajnát az orosz inváziótól. "Amikor kitört a háború, már Törökországban voltam, oda vittem a húgomat és anyámat, mert a világ legjobb hírszerző ügynökségeitől kiszivárgott információk alapján rájöttem, hogy Kijev és az egész ország ellen egy nagy háború van kibontakozóban" – nyilatkozta. "Elkezdtem gyakorolni a lövészetet, és örültem, hogy egy volt katona öt napig segített a kiképzésben, köszönöm is ezt török barátaimnak. Damu Rolandot nem érdekli a három éves kislánya | LikeNews. Egy hét alatt nem lettem Rambo, de sokkal nagyobb biztonságban vagyok a fegyverekkel és 25 méteres távolságból ötből háromszor eltalálom a célt. Azt mondta, megismerkedett még néhány férfivel, akik azt tervezték, hogy Ukrajnába mennek, és amikor készen álltak, együtt indultak útnak.