Apja szigorúan vallásos férfi, ám mégis képes őt és az anyját időnként erőszaknak kitenni. Thomas ezeket mind leírja a Minden dolgok könyvébe, miközben folyvást bízik abban, hogy idővel ő is megtapasztalhatja a boldogságot, amelyről eddig csak álmodozott. Guus Kuijer az egyik legnépszerűbb holland gyermek- és ifjúsági író. Regényeiben mindig komolysággal és nyíltsággal fordul fiatal olvasóihoz, nem kerüli a kényes témákat, az aktuális társadalmi kérdéseket, hanem igyekszik ezeken keresztül megtanítani az elfogadást. Felnőttként kezeli a gyerekeket - ez a titka a nagyfokú népszerűségnek. 2012-ben Astrid Lindgren-emlékdíjjal tüntették ki, amely a világ egyik legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalmi díja. Igazság szerint ezt a könyvet már több mint három hete befejeztem, ám sokáig nem tudtam mit írni róla. És még most sem tudom összeszedni teljesen a gondolataimat, az érzéseimet, de kénytelen voltam erőt venni magamon, mielőtt el nem felejtem a legfontosabbakat. Ahogyan a kiadói ismertetőből is kitűnik, Kuijer regénye valóban nem nélkülözi a kényes kérdéseket.
Tovább olvasom Minden dolgok könyve Magasfeszültség Fordította: Wekerle Szabolcs Megjelenés dátuma: 2014-11-26 Terjedelem: 128 oldal Súly: 170 gramm Kötés: FÜLES, KARTONÁLT ISBN: 9786155450112 2 490 Ft 1 992 Ft Állandó 20% kiadói kedvezmény Nem rendelhető Thomasék szomszédja egy vén boszorkány, akitől mindenki tart. Trópusi halak úsznak a csatornában. Békák hada dörömböl a bejárati ajtón. Legalábbis Thomas így látja. Rajta kívül azonban senki másnak nem tűnnek fel ezek a dolgok. A fiú mindent lejegyez a naplójába, a Minden dolgok könyvébe. Ez nyugtatja meg, amikor az apja elveri, vagy amikor az angyalok sírni kezdenek az édesanyja miatt. Az írás erőt ad Thomasnak, és segít, hogy olyan emberré váljon, amilyen mindig is lenni szeretett volna… boldog. "Nézd csak, a Thomas! szólalt meg egy hang Thomas fejében. A szemhéja mögötti sötétben megpillantotta Jézust: hosszú, fehér ruhát viselt, amely lobogott a szélben. Hogy vagy, kisbarátom? kérdezte Jézus. Jól felelte Thomas. Csak jól, vagy irtó jól?
Élet és boldogság – talán ezek lehetnek Guus Kuijer regényének kulcsszavai. A boldogság bizonyosan: mint a boldogtalanságból kemény munkával kifaragott műalkotás. A Minden dolgok könyve Thomas Klopperről szól. A szerző a mű megírásának felelősségét is hőse vállára rakja: a kilenc éves kisfiú a körülötte történő eseményekről, "minden dolgokról" ír naplót, hogy boldogtalanságát valahogy megeméssze. Hogy miért tetszett nekem ez a könyv? Mert meglepően finomka. Egy traumatizált gyermeket állít a középpontba anélkül, hogy a divatos brutál-perverz-pszichopata hármas bármelyik tagja is eluralkodna. Az immár kopaszodó Thomas "tiszteletlennek" tartja könyvét, melyet szerintem a jóérzés védőbeszédeként lehetne emlegetni. A regény egyetlen egyszerű gondolatra épül: a dolgokat (minden dolgot) végig kell gondolni, meg kell rágni, le kell nyelni, meg kell emészteni (érteni). És akkor új perspektívából, a régi bántásokat is újraértelmezhetjük, megérthetjük és megbocsáthatjuk, hogy túllépve rajtuk boldogak lehessünk.
Összefoglaló Guus Kuijer [ejtsd: kgűsz káüjer] holland gyermek- és ifjúsági író. Népszerűségének titka, hogy éppolyan komolysággal és nyíltsággal fordul fiatalabb olvasóihoz, mintha felnőtteknek írna: nem kerüli el a kényes témákat, aktuális társadalmi kérdéseket, hanem ezeken keresztül elfogadásra tanít. 2012-ben elnyerte az Astrid Lindgren-emlékdíjat, a világ legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalmi díját. Thomasék szomszédja egy vén boszorkány, akitől mindenki tart. Trópusi halak úsznak a csatornában. Békák hada dörömböl a bejárati ajtón. Legalábbis Thomas így látja. Rajta kívül azonban senki másnak nem tűnnek fel ezek a dolgok. A fiú mindent lejegyez a naplójába, a Minden dolgok könyvébe. Ez nyugtatja meg, amikor az apja elveri, vagy amikor az angyalok sírni kezdenek az édesanyja miatt. Az írás erőt ad Thomasnak, és segít, hogy olyan emberré váljon, amilyen mindig is lenni szeretett volna... boldog. "Felment a szobájába és elővette a füzetet, amelybe a könyvét írta. A könyv címe az volt, hogy Minden dolgok könyve.
A könyv 1951-ben játszódik, amikor már a matriarchális értékrendre van inkább igény – még ha nem is tudatosan –, amit nyíltan Thomas és az olvasó tudomására is hoznak: "Mi, nők és gyerekek. Ellenünk egyetlen fáraónak sincs esélye" – jelenti ki határozottan Van Amersfoort. Az apa bármennyire is Istenre koncentrál, mindvégig távolságban marad tőle; szigoralapú, büntető, elvárásokkal teli, merev, rugalmatlan, egysíkú és hierarchikus nevelési módszerével épp szándékával ellentétes hatást gyakorol családjára, egyszóval meghasonul. A teremtő mint eszmény csupán romboló magatartást eredményez. "Az Atya meghalt (…), kiverték belőlem (…), nem tudott rajtam kívül élni" – vallja meg Thomas Jézusnak. Szemléletes, hogy míg Thomasban ott van Jézus, akivel kölcsönösen tisztelik egymást, és akivel egy gyengéd gyermeki barátságban osztoznak, addig az apa a puszta írás által lép közösségbe Istennel. "Apa kinyitotta a Bibliát (…), Thomas úgy érezte, mintha csavaros kupakkal zárták volna le a torkát". Thomas erényei és képességei kizárólag a nőkkel való érintkezés által válnak értékelhetővé, és ezek fokozatos elmélyülése mentén Thomas maga is egyre inkább kezdi kitapintani személyiségét.
Thomasban csak akkor jelenik meg a szánalom iránta, amikor látja apját tükörbe nézni, és tudatosul benne, apja állapota végleges, és reménytelen, hogy valaha is az emberek közösségéhez fog csatlakozni. Ebben az olvasatban abszolút megbújik Arisztotelész nikomakhoszi etikája: a boldogság az én és a közösség vonatkozásában rendkívül rétegzett, hiszen az én másokkal relációban áll. Az apa karaktere egyféle "így jár az, aki" – illusztráció. A könyv frappánsan egy elcsépelt és örökké hangoztatható közhelyes bölcselettel zárul, amely talán mégsem hangzik elcsépelten a gyerekolvasó számára, főleg a már tíz fejezeten keresztül megalapozott kontextussal kiegészülve. A csodálatos, szép angyalok mind szerelmesek Thomasba, de Jézus lehűti forró ujjongásukat, mikor közli, Thomas számára Eliza, a bőrlábú és csonka kezű lány az egyetlen, aki számításba jöhet. Hiába a tökéletesség, ez nem lehet több puszta ideánál – amely természetesen az istenfogalomból ered –, és amely így puszta délibábként nem is lehet forrása vagy garanciája a boldogságnak.