Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója elmondta, míg Ausztriában emlékévvé nyilvánították Mária Terézia születésének 300. esztendejét, addig Magyarországon ismeretei szerint idén ez az első konferencia a királynőről. Kiemelte: a tanácskozáson kimondottan magyar, nemzeti nézőpontból vizsgálták Mária Terézia életét és uralkodói működését. Hozzátette: nemcsak a magyar népi emlékezet nem fest kifejezetten pozitív és reális képet a királynőről, de a mindenkori politikai vezetés is felemásan viszonyult hozzá, amelyet a róla készült szobor hányattatott sorsa is jól jelképez. Mint mondta: az egykor a Millenniumi emlékműhöz tartozó alkotás 1945 után raktárba került, majd a rendszerváltoztatást követően restaurálták, 2011 óta pedig – máig tartó – átmeneti jelleggel a gödöllői kastélypark ad neki otthont. Gerő András hangsúlyozta, a konferencia egyik fő célja, hogy Mária Terézia emlékezete végre a helyére kerüljön. Schmidt Mária Háromszáz év távlatából című előadásában aláhúzta, a magyar királyság területét Mária Terézia uralkodása alatt elkerülték a pusztítások, a háborúk, az ország a csendes erőgyűjtésre, a mindennapi munkára, századok kényszerű mulasztásainak pótlására koncentrálhatott.
Mint mondta, a királynő uralkodását szolgálatnak tekintette. Munkáját alázattal és szorgalmasan végezte, elkötelezett katolikusként az irgalmasság és a méltányosság elvei vezérelték. Uralkodásának évtizedeit a politikai nagyvonalúság és az egyensúlyteremtő képesség jellemezte. A korszerűsítés melletti eltökéltségét a meggyőzés fáradságos és nehézkes módszerével juttatta érvényre, biztosítva ezzel a politikai sikerhez elengedhetetlenül szükséges támogatást. Schmidt Mária arról is szólt, Mária Terézia mindig az együttműködést kereste és alattvalói javát kívánta szolgálni. A római katolikus egyházra trónja támaszaként tekintett, célját és küldetését a keresztény erkölcsiségre alapozta. Mély vallásos hite szabta meg, mit tartott helyesnek és helytelennek, jónak és rossznak. Ugyanakkor a reformáció következtében teret nyert önálló, kritikus gondolkodást, a tudományok fejlődését és az egyén szerepének felértékelődését is tudomásul vette. Belátta, hogy a nemzeti érzés fontos tényezővé vált, a nemzeti kultúrák szerepe felértékelődött.
Előzmények: III. Károlynak (1711-1740) nem volt fiú örököse, ezért még életében el kellett fogadtatnia a Birodalomban a leány-ág öröklését. Megalkotta a Pragmatica Sanctio (törvényes szabályozás) nevű törvényt, melyet el akart fogadtatni a birodalom különböző területeivel. A magyar országgyűlés 1722-23-ban cikkelyezte be jelentős ellenállás nélkül. Ez azért ment ilyen simán, mert a magyar rendek még mindig tartottak a töröktől és ez a szerződés biztonságot nyújtott egy esetleges támadás ellen, továbbá az uralkodó biztosította a nemesi adómentességet és a vallásszabadságot, ezen felül az országot a saját törvényei szerint fogják kormányozni. Kialakultak azok a viszonyok, melyek 1918-ig meghatározóak maradtak hazánkban. 1740-ben meghalt III. Károly, a trónt lánya Mária Terézia örökölte. Mária Terézia (1740-80): Apja halála után rögtön kitört a Habsburg örökösödési háború, mely 1740-48-ig tartott. II. Frigyes porosz uralkodó hadüzenet nélkül megrohanta Sziléziát, a spanyolok és a franciák pedig a Habsburg területek felosztását tervezték.
Ezekkel az intézkedésekkel gyakorlatilag megszüntette az örökös jobbágyságot. Meg akarta adóztatni a nemességet is, de a halál közbeszólt. Halálos ágyán minden rendeletet visszavont, kivéve a türelmi és jobbágyrendeletet. II. József hibája az volt, hogy nem volt tekintettel az egyes tartományok fejlettségére. Mindent egységesen akart látni, túl gyorsan és erőszakosan próbálta megreformálni az országot. Halála után újjáéledtek a megyék, nőtt a nemzeti öntudat és terjedtek a forradalmi eszmék.