Kötődésnek nevezzük a csecsemő nek azt a törekvését, hogy meghatározott emberek közelségét keresi, hogy biztonságosabban érezhesse magát mellettük. A kötődés a pszichológia tudományának egyik legközpontibb fogalma. Milyen mintázatai vannak, és hogyan vizsgálják? A kötődés magyarázatai A gyermekek az egész világon körülbelül ugyanabban az életkorban elkezdik a nyugtalanság jeleit mutatni, ha elsődleges gondozójuktól elválnak, ami arra utal, hogy a kötődés a fejlőés egyetemes jellemzője. Sigmund Freud szerint a csecsemők azokhoz az emberekhez kötődnek, akik táplálékigényeiket kielégítik. Erik Erikson álláspontja az, hogy a csecsemők azokhoz kötődnek, akikben megbízhatnak, hogy segíteni fogják őket. John Bowlby hipotézise alapján a csecsemők azokhoz kötődnek, akik a világ felderítéséhez biztonságos hátteret biztosítanak számukra. Mary Ainsworth kidolgozott egy eljárást az anya-gyermek kapcsolat biztonságosságának mérésére, amelyet idegen helyzetnek nevezett el. Az eljárás fő célja annak megfigyelése, mennyire eltérő módon reagálnak a csecsemők az idegenekre három egymást követő helyzetben: amikor az anyjukkal vannak, miután az anya kimegy a szobából, és amikor néhány perc után újra találkoznak vele.
A kötődésről elég gyakran esik szó a mindennapi életünkben, még ha nem is vesszük észre, hogy éppen ezt a témát érintjük. "Nem kötődöm eléggé hozzá", "Túlságosan függök tőle", "Úgy érzem, egyszer ellök magától, aztán megfojt a szeretetével"… Ismerős mondatok? Valószínűleg igen, hiszen a felnőttkori kötődés egy sokakat érdeklő téma. Nézzük meg, honnan ered ez a kifejezés? Milyen típusai lehetnek? Illetve milyen problémákba ütközhetünk az egyes kötődési stílusok esetén? A kötődés elméletének kidolgozója, John Bowlby csecsemők megfigyelése során jutott arra a következtetésre, hogy a csecsemő egy evolúciós késztetéstől vezérelve törekszi karra, hogy gondozójával kapcsolatot alakítson ki. Ez a kapcsolat a gyermek és gondozója közötti testi kapcsolat fenntartását, ezáltal a gyermek biztonságát szolgálja; megvédi a potenciális veszélytől, miközben lehetőséget teremt a külvilág megismerésére ( Cole & Cole, 2006; Danis, 2007). A folyamat az első életévben zajlik, melynek végére a gyermek kialakít egy ún.
Továbbá azt az érzést, hogy szükség esetén a gondozó elérhető a számára, és létezik megnyugtató válasz stresszélményének csökkentésére. Ainsworth az anyai szenzitivitást tartotta a legfontosabb tényezőnek, ami a kötődés egyéni különbségeinek kialakulásában szerepet játszik. Ugyan az 1960-as években Ainsworth még csak az anyai szenzitivitás kulcsfontosságáról beszélt, azonban ma már tudjuk, hogy a kötődési biztonság szempontjából az édesapák szenzitív jelenléte is ugyanolyan fontos. A mentalizáció mentalizációt szül… A modern kori pszichológiai kutatások igyekeztek még jobban megérteni a kötődés és a mentalizáció összefüggéseit. Main (1991) vizsgálata fejlődési kapcsolatot tárt fel a szülők mentalizációs képessége, a gyermek mentalizációs képessége és a gyermekkori kötődés biztonsága között. Az eredményei arról számolnak be, hogy a mentalizáció képességét aktívan használó szülők gyermekei egyéves korukra biztonságosan kötődőek lettek, valamint ezek a gyermekek 4-5 éves korukra képessé váltak érettebben gondolkodni a mentalizációs folyamatokról.
A biztonságos kötődés adja meg azokat a kapcsolati feltételeket, amelyek pedig elősegítik a mentalizáló interakciókat. Ez az összefüggés azonban fordítva is igaz. A megfelelő időben és megfelelő módon érkező szülői mentalizáló válaszok hozzájárulnak az érzelemszabályozás kifejlődéséhez, ami pedig megszilárdítja a biztonságos érzelmi kapcsolatot. Összegezve tehát a szenzitív szülő egyrészt képes szenzitíven reagálni a gyermek testi és érzelmi szükségleteire, másrészt viszont annak mentális állapotaira is. Ez a készség leginkább az olyan interakciós helyzetekben érhető tetten, amikor a gyermek testi szükségletei kielégítettek, így pedig elindul felfedezni a világot, és a játéktevékenység által megismerni környezetét. A jó mentalizáló készséggel rendelkező szülő úgy kapcsolódik be a gyermeke tevékenységébe, hogy közben érti és értelmezi annak szándékait, igyekszik közösen tenni a gyermekkel a célok elérése érdekében, és úgy tudja támogatni a gyermek tevékenységét, hogy az örömet okozzon mindkét félnek.
7. Mutassa be a fejlődéslélektan fogalmát, jellemzőit! Határozza meg és értelmezze a kötődés fogalmát és a korai anya-gyermek kapcsolat jelentőségét! Ismertesse a hospitali záció fogalmát, jellemzőit! A fejlődés fogalma, jellemzői: Az emberi egyedfejlődés a fogantatásunktól a halálunkig tartó, minőségi változásokkal és egyre di ff erenciáltabb szerveződéssel járó folyamat, melyet egyaránt befolyásolnak biológ iai és társadalmi hatások. A fejlődés magában foglalja a testi, a kognitív, az érzelmi és a társas képességek és készségek kibontakozását, azonban ezek a területek nem egyszerre fejlődnek az életünk során. A fejlődés üteme vagy sorrendje egyénenként változhat. (Solymos, 2004). A fejlődést jellemző változások a lapja az érés. A fejlődés, mint fiziológiai fogalom az állandó változást jelenti, melyben minőségi átalakulás történik. A fe jlődéslélektan az egyes lelki jelens égek kialakulásával, fejlődésével fogla lkozik. Az anya-gyerek kapcsolat ko rai kialakítása érdekében az újszülöttet az anya mellére helyezik.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az anya visszatérése a kulcsmozzanat, és a válaszok három kategóriába sorolhatók: Akár nyugodtak, akár nyűgösek azokban az epizódokban, amikor az anya távol van, a biztonságosan kötődőnek osztályozott gyerekek azonnal kapcsolatot keresek vele, amint visszatér. Szorongó / elkerülő kötődés Ezek a gyerekek feltűnően kerülik a kapcsolatot az anyjukkal, amikor visszatér. Az elkerülő gyermekek kevés figyelmet fordítottak az anyjukra, amikor a szobában van, és nem látszanak nagyon levertnek, amikor távozik. Ha nyugtalanok, az idegen ugyanolyan jól képes megnyugtatni őket, mint az anyjuk. Szorongó/amivalens kötődés Azokat a gyerekeket osztályozták ambivalensen kötődőnek, akik ellenállást mutattak anyjuk visszatértekor. Egyszerre keresik és kerülik is a fizikai kapcsolatot. Először sírnak, hogy vegye fel őket, majd düh ösen fészkelődni kezdenek, hogy rakják le őket. Néhányan mintha megdermedtek volna: sírnak az anyjuk után, amikor visszatér, de nem másznak oda hozzájuk és elfordulnak tőle, amikor feléjük indul.
A szorongás három fázisát állapították meg: Tiltakozás: A gyermek sír, üvölt, dühösen tiltakozik, amikor a szülő elmegy; megpróbálnak a szülőbe belecsimpaszkodni. Kétségbeesés: A gyermek tiltakozása alábbhagy, nyugodtabbnak bár szomorúnak tűnik. A gyermek visszautasítja mások arra irányuló törekvését, hogy megvigasztalják, gyakran visszavonul és érdektelenné válik. Elkülönülés: Ha a szeparáció folytatódik akkor a gyermek ismét érdeklődést mutat mások felé. A gondozót visszatértekor elutasítja és a düh erős jeleit mutatja. 5. A gyermek kötődő kapcsolata egy belső működési modell kialakítására is hatással van. Ez a működési modell egy olyan kognitív (megismerő, tudatos) keretrendszer, amely a világ a saját magunk és mások megismerésének mentális értelmezését tartalmazza. A gyermek három éves kora körül ezek a gyermek személyiségébe beépülnek és hatással vannak arra, ahogyan a jövőben a világot értelmezik és másokkal kapcsolataikat kialakítják. Mindezek alapján az elsődleges gondozó prototípusként jelenik meg a jövőbeni kapcsolatok kialakítását illetően.