A 24 ezer négyzetméteres 2. Terminál 1985. november 1-én nyílt meg az utasforgalom számára. Az előkészítés folyamatában az LRI részéről Somogyi-Tóth Gábor (építészet), Koncz András (mozgó gépészet), Szépfy Zsolt (csöves gépészet), Petőfalvi Béla (gyengeáram), és Varga György (erősáram), az UVATERV részéről Jaklics Ervin, Kelemen László, Bretz Gyula, Lengyel Endre, Léderer Károly, Nagy Jenő voltak a meghatározó személyek. Az első bővítés: megépül a 2B Terminál december 7-én átadták a 2A terminál "nagytestvérét", az új 2B Terminált. A 2. Terminál története - bud.hu. Építészetileg és technikailag, funkcionális elrendezés szempontjából a T2B csak kissé megnövelt klónja volt az addigra már 2A Terminálnak nevezett 2. Terminálnak. A 2A továbbra is a Malév forgalmát, míg az új létesítmény a Budapestre repülő külföldi légitársaságokat szolgálta ki. Ugyanekkor bezárták az 1. Terminált, pontosabban már csak a kisgépes, az áruszállító és a kormányzati repülés céljából használták. A földi oldalon a T2A és a T2B külön épületet alkottak, a légi oldalon viszont összeért a két épület, ezzel is támogatva az átszállások folyamatát.
A cikk a Légiközlekedési Kulturális Központ – Aeropark Budapest együttműködésével készült. A 2A Terminál története – a tervezés időszaka A 2. Terminál története egészen 1976-ig nyúlik vissza: ekkor született kormánydöntés a Ferihegyi repülőtér kiemelt állami nagyberuházásként történő fejlesztéséről. A döntést megalapozó tanulmánytervet a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) megrendelésére és irányításával az UVATERV mérnökei készítették. Az együttműködés nagyszerű eredményt hozott: kiváló és funkcionális épület jött létre. A repülőtér fejlesztése két ütemre lett bontva: az elsőben, 1983-as átadással, megépült az új futópálya és a hozzá tartozó gurulóút-hálózat, a torony, a tűzoltó- és mentőbázis, a hangár-műszaki bázis, az üzemanyagtelep és az energiaközpont. Az új terminál a forgalmi előtérrel, közúti kapcsolattal, a terminál melletti catering épülettel a második ütemben készült el, 1985-ben. Aeropark Budapest | Repülőgép Múzeum Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Ferihegy | Korábban: Repülőgép Emlékpark / Skanzen. Az új terminálra az LRI 1977-78-ban építész tervpályázatot hirdetett, de igazán megnyerő pályázat nem érkezett be: az építészek számukra addig ismeretlen kihívással találták szembe magukat, a kiírók pedig - hasonló okok miatt - nem mertek állást foglalni egyik pályamunka mellett sem.
Online parkoló foglalás foglaljon online, és parkoljon olcsóbban! Foglaljon most!
Így a tervpályázatot elvetették, és 1979-ben kezdődött meg a konkrét tervezést megelőző stratégiai munka. Milyen legyen az új terminál? Izgalmas feladatnak ígérkezett a 2. Indulás - Budapest, Liszt Ferenc repülőtér (BUD). Terminál (a mai 2A) tervezése, építése: Magyarországon azelőtt nem épült ehhez hasonló objektum. A korszak szerencsére kedvezett a vállalkozó szellemű szakembereknek: az LRI szakkönyvtárában már fellelhetőek voltak a nyugati szaklapok, a projekt szakemberei rendelhettek szakkönyveket, részt vehettek tanulmányutakon, szerződhettek külföldi konzulensekkel. A fiatal mérnökcsapatnak ugyanakkor számos tényezőt kellett figyelembe vennie a tervezés során: az utasok számára legpraktikusabb elrendezés mellett a légitársaságok, földi kiszolgálók és egyéb partnerek várható igényeit is fontolóra kellett venni. Számtalan megbeszélés, vázlatkészítés, már működő, korszerű európai repülőtér épületek elemzése után végül egy neves budapesti étterem asztalánál, szalvétára firkálva született meg a frankfurti repülőtér vezető építésze, Günter Asendorf és Somogyi-Tóth Gábor közös válasza erre az összetett kérdésre: milyen legyen az új terminál?
A vizuális utastájékoztató rendszer, vagyis a feliratok, nyilak, piktogramok rendszere szintén egyedülálló volt: az érintett szakemberek igényességének, odafigyelésének köszönhetően a grafikai jelkészlet következetesen jelent meg a terminál minden pontján. Forrás: Fortepan A 2. Terminál egyúttal kiállítótér szerepét is betöltötte: építészekből és képzőművészekből álló bizottság hét helyszínt jelölt ki épület szerte, ahol pályázat keretében kiválasztott műalkotásokat állítottak ki. Az építészeti tervezés és kivitelezés rendkívüli odafigyelésről árulkodott: az anyaghasználat elemeit egységes koncepció alapján az üveg, rozsdamentes acél és a természetes kő adta. Carrarai fehér márvány borította az utasterek falait, olasz gránitból készült a padlóburkolat. Az utasforgalmi területeket növények díszítették; ahol kevés volt számukra a természetes fény, ott speciális, itthon addig ismeretlen növénynövesztő lámpák pótolták azt. Az épület műszaki üzemeltetését és tűzvédelmét egy telemechanikára, távérzékelésre alapozott épületüzemeltetési központból irányították, ami szintén példátlan volt addig a magyar közlekedési épületek között.