Angélique szerepében sok színésznőt kerestek fel. A producer, Francis Cosne Brigitte Bardot akarta a részre, de ő nem volt hajlandó. Annette Stroyberget vették figyelembe, de nem ismerték eléggé. Catherine Deneuve túl sápadt volt, Jane Fonda amerikai akcentussal beszélt franciául, Virna Lisi pedig Hollywoodban volt elfoglalva. A legkomolyabb színésznő Marina Vlady volt. Majdnem aláírt egy szerződést, de Mercier megnyerte a szerepet, miután kipróbálta: ezt nem nagyon értékelte, mert kezdőként bántak vele, amikor már jól ismerték Olaszországban. Abban az időben, amikor kapcsolatba léptek vele Angélique alakításában, már több mint húsz filmben szerepelt. A következő négy évben öt folytatást készített, amelyek nagy sikert arattak. Angelique szerepe azonban egyszerre volt áldás és átok. Nagy szerelmek: A drog miatt hagyta el a szexi színésznőt | BorsOnline. Ez szinte azonnali sztársággá katapultálta, hírességben és népszerűségben vetekedett Brigitte Bardot -tal, de a karakter elhomályosította karrierje minden más aspektusát. Az 1960-as évek végére az "Angélique" és a Michèle Mercier nevek szinonimák voltak.
Magánélet Mercier 1961 -ben feleségül ment André Smagghe rendezőasszisztenshez. Kiderült, hogy alkoholista, aki végül kórházba került. 1965-ben elváltak. Hosszú kapcsolat után 1970-ben feleségül vette az ismert versenyzőt, Claude Bourillot-ot, de egy nap eltűnt, ékszerei és pénzei nélkül maradtak. 1976-ban elváltak. Állva ünnepelték a csodálatos, 83 éves, síró színészt, Jean-Paul Belmondót. Elmagyarázta, hogy társszereplője, Vittorio Gassman egyszer megpróbálta megerőszakolni, és Bettino Craxi és Silvio Berlusconi üldözték.
Hamarosan a Nizzai Opéra szólistája lett. 15 éves korában találkozott Maurice Chevalierrel, aki megjósolta, hogy sikeres lesz. 17 évesen Párizsba költözött, és először csatlakozott Roland Petit csapatához, majd az "Eiffel -torony balettjei" társaságához. Táncos karrierjével párhuzamosan Mercier Solange Sicard alatt tanult színészkedni. Filmbemutatójára születési neve túl hosszúnak és régimódinak tűnt. Javasolták, hogy vegye fel a Michèle nevet: ez történetesen a húga volt, aki ötévesen halt meg tífuszban. A nevet azonban Michèle Morgan színésznő tiszteletére fogadta el. Miután néhány romantikus vígjátékok és egy kis szerepet François Truffaut "s Tirez sur le pianiste (»Shoot A zongorista«, 1960), dolgozott Angliában és néhány filmet Olaszországban, főleg egy kis költségvetést, és általában játszik a nők könnyű erkölcsű. Merciernek szüksége volt egy olyan szerepre, amely csillaggá tette őt. 1963 -ban, amikor úgy döntöttek, hogy filmet készítenek az Angélique, az angyalok márki szenzációs regényéből, megkapta az esélyt.
Azonban a házasság egy igazi kopott emberré változtatja őt, akinek minden döntését a házastárs hozza. Nem lehet megemlíteni a "Mad Pierrot" filmprojektet, amelyben 1965-ben részt vett a Belmondo-ban. A színész teljes filmográfiája több tucat vicces vígjátékot tartalmaz, de ez biztosan az egyik legjobb. Ferdinand a saját gyermeke dajájával távozik a családból, és újabb embereket bűnöző pénzzel fog át. Ha az üldöztetést elhagyják, eljutnak a szigetre, ahol felismerik, hogy kölcsönös szeretetük elkezd elhalványulni. A 70-es évek legjobb filmjei A következő évtized Jean-Paulot is hoztasok sikeres szerep, emlékezett a rajongók. Például a "High Heels" film 1972-ben jelent meg a képernyőn. Ebben a képen Belmondo újra megpróbál egy félelmetes bájos rake képét, ami rendkívül fontos számára. A hősök ápolják a házassági terveket a számításhoz, amíg fel nem éri, hogy potenciális házastársa kemény dió lesz. A "Magnificent" kép 1973-ban készült, a legjobb filmprojektek listájába esik, amelyben Jean-Paul Belmondo szerepelt.