Azt hiszem, hogy már az elején le kell szögezni, hogy ezeket a kis élőlényéket nem lehet bármilyen akváriumba hozzátenni a már meglévő faunához, ugyanis félő, hogy nagyon gyorsan egyszerű vacsoraként végzik. A legtöbb Caridina és Neocaridina faj mindössze 2-3 cm nagyságúra nő, ezt mindenképp figyelembe kell venni, amennyiben a halakkal való társításon gondolkodunk. Milyen közösségi édesvízi akváriumi halak maradnak kicsik? - Halak - 2022. Kisebb lazacokkal (pl. Hyphessobrycon amandae), razbórákkal ( Rasbora maculata), dániókkal ( Celestichthys Margaritatus), elevenszülőkkel ( Neoheterandria elegans) és sok más kisméretű hallal bátran lehet őket együtt tartani. Ha viszont ezeknél nagyobb halak közé szeretnénk garnélát tenni, akkor sem kell csüggedni, mivel az Amano garnéla ( Caridina multidentata) vagy a legyező/sepregető garnélák (pl. Atya gabonensis, Atyopsis moluccensis…) megoldást jelenthetnek, mivel ők elérhetik az 5-8 cm méretet is. Amano garnéla A garnélák tartásánál talán a legfontosabb szempont, hogy figyelni kell a megfelelő vízminőségre, mivel egyes fajok rendkívül érzékenyek.
Ami a testméretüket illeti, kb. 15 cm kifejletten, de akváriumban nem igen nőnek 7 cm-nél nagyobbra, - sőt leggyakrabban a 3-4 cm-t sem haladja meg - és 3-4 egyedet ajánlanak 100 literre, 26-28 fokos vízben 7, 2-8 PH. Vízkeménységet és Ph-t viszonylag jól tolerálják, de a tisztaság létfontosságú. Fák, sziklák, kövek és élőnövények egyaránt kellenek az akváriumba és az igen tiszta, jól szűrt víz ami eleve elengedhetetlen. Viszonylag békés, aktív és csoportosan élő faj - más dél-amerikai halakkal is tartható de nem tanácsos, civakodhatnak ill. őket stresszelik a többiek, még akár a garnélák is -, bár ragadozó, etetéskor lehetnek esetleg agresszívabbak, fogakkal rendelkeznek ezért ajánlják is a sok csigát, ropogós élelmiszert is, mert ezzel koptatják a fogukat, mivel ha megnőne nagyra, nem tud táplálkozni és elpusztul. Vannak érdekes és hasznos tippek a foguk vágására, például ez: 2-3 csepp szegfűszegolajat/liter vízbenfeloldva és a halat belehelyezve lenyugodnak, elálmosodnak (? ), majd vizes kézzel megfogva, akár szakállvágóval, lecsíphetjük a túlnőtt részt óvatosan, majd egy hálóba téve helyezzük vissza az akiba, várjunk néhány percet, majd engedjük ki és újra élénk lesz.
Mivel az Akvaklubbon egy tagunk által feltett kérdésre választ várt és tapasztaltam, hogy valóban nincs információ az édesvizi gömbhalról, így gondoltam itt is megosztom az információimat róla. Nekem egy, igazán valódi édesvízi fajról van tudomásom, ez a dél-amerikai gömbhal, (amazonasi gömbhalként is árulják) a Colomesus asellus... Foto: A régebbi könyvek néha úgy írják le a dél-amerikai gömbhalat, mint Colomesus Psittacus, mely valóban rokon fajok közé tartozik, de ők folyótorkolatokban és segélytengeri élőhelyeken találhatóak és színében valamint méretben is eltérnek egymástól. A helyes tudományos neve a dél-amerikai gömbhalnak tehát valójában Colomesus Asellus........ Ez bírja az enyhe brakk vizet is, de igazából valódi édesvízi faj, amit az is mutat, hogy az Amazonas vízgyűjtőjében egész Peruig elterjedt, Peru pedig elég messze van az Atlanti-óceántól. A legtöbb hal egy helyre rakja az ikrákat, de ez nem ám, mert ő elszórja, ezért is nagy a "szóródás" élőhely tekintetében, így ennek következtében a dél-amerikai gömbhalat nem lehet egy területre behatárolni, nem köthetők egy adott helyhez egyáltalán, vándorolnak felfelé és lefelé a folyókban, gyakran költöznek tavakba az év egy részében.